Korábbi vizualizációval foglalkozó cikkeinkben bemutattuk, hogy a veszteségforrások visszaszorításának egyik fő módszere a láthatóvá tétel. Tárgyaltuk azt is, hogy a teljes vizualizáció kialakítása valójában egy folyamat, amelynek első, és második szintjét érintettük. Mostani írásunk tárgya a vizualizáció legfelső szintje. Miért fontos, hogy a berendezések vizuális (és gyakran akusztikus) eszközökkel támogassák, segítsék a dolgozók döntéshozatalát? Van-e értelme annak, hogy a gépeket is "döntéshozatali joggal" ruházzuk fel? Hogyan tehető mindez meg?

A Lean elvű vizualizáció felsőfokon - A döntéshozatal támogatása, a gépek "emberi intelligenciával" történő felruházása

A: "Nem igaz! Már megint megállt ez a fránya présgép! Most megint mehetek a sor végére és indíthatom újra."

B: "Miért nem figyelsz oda? Már vagy három perce villog pirosan, jelzi a hibát! Talán komolyan kellene venni a munkát!"

A: "Még te beszélsz?! Végig a terméken a szemem, hogy véletlen se legyen belőle selejt! Te meg látod a hibajelzést és nem szólsz! Egyébként is, unom már, hogy minden műszakban 20-30-szor kell odamenni és megnyomni azt a fránya kék gombot."

B: "Szokd meg, barátom, nálunk így mennek a dolgok!"

A fenti beszélgetés természetesen a képzelet szülötte, de valóban megtörtént eseményeken alapszik és egyben jól tükrözi a vizualizáció legmagasabb szintjének lényegét: a beépített hibajelzés fontosságát, valamint azt, hogy a berendezés képessé váljon egyszerű emberi döntések, cselekedetek megvalósítására.

Kezdjük az elején. Mit is jelent az, ha a berendezés képes hibajelzést küldeni a dolgozó felé? Mindenki ismeri az Andon-lámpa vagy toronylámpa néven elhíresült eszközt. Ez pontosan arra való, hogy azonnal tájékoztassa a dolgozót, ha gond van a géppel. Ám vajon mennyire felel meg elvárásainknak egy ilyen eszköz? Gondoljunk csak bele, hogy hány fajta hiba/probléma fordulhat elő gépünkön, és ehhez képest hány fajta hiba/probléma jelzésére képes egy ilyen szerkezet! Arról nem is beszélve, hogy értékes percek telhetnek el addig, amíg egy Andon-lámpa kigyulladását észleli a megfelelő személy, és újabb értékes negyedórák telhetnek el odáig, amíg sikerül eldönteni, hogy a minőségmérnököt, a karbantartó mérnököt, vagy a folyamatmérnököt kell hívni. Miért kell addig várni, hogy valaki észlelje a lámpa kigyulladását? Miért nem mondja meg a gép azonnal, hogy kit kell hívni? Miért nem mondja meg a gép azonnal, hogy pontosan hol a hiba?

Mert az esetek túlnyomó részében a gépeink nem tesznek különbséget hiba és hiba között. Erre alkalmassá kell tenni a berendezéseinket és értékes perceket, órákat nyerhetünk minden nap a termelésnek! (A valósághoz hozzátartozik, hogy napjainkra a gépgyártók egyre inkább törekednek arra, hogy a fenti elvárásoknak megfelelő berendezéseket szállítsanak. Ettől függetlenül a régi gépek esetében sem szabad lemondani e funkcióról.)

A Lean szemszögéből is vizsgáljuk meg a fenti párbeszéddel megjelenített történetet. Vajon mi a hozzáadott értéke annak, hogy a dolgozó rendre a gyártósor végéhez sétál, ott megnyomja a kék gombot, majd visszasétál a helyére? A válasz: Semmi. Vagy másképp: miért kell egy olyan feladatot ismételgetnie a dolgozónak, amelyhez gyakorlatilag semmi képességre, tudásra nincs szükség (kék gomb megnyomása)?

A válasz: mert így működik a berendezés. Viszont ez így nem helyes! A Lean egyik legfontosabb alapelve, hogy a tudást, felkészültséget nem igénylő munkát nem szabad a dolgozókkal végeztetni. A gondolat valahol a japán kultúrában gyökeredzik, ahol kihívást nem jelentő munkát végeztetni a dolgozóval egyenesen tiszteletlenség. Az ilyen feladatokat a gépekre kell hagyni. A jelen példánál maradva is célszerű lenne úgy átalakítani a berendezést, hogy néhány jól behatárolható hibatípus bekövetkezése esetén képessé váljon az önálló újraindulásra (természetesen meggyőződve arról, hogy ennek biztonsági, minőségi stb. kockázata elenyésző). Így rengeteg idő spórolható meg, miközben a dolgozóknak sem kell feleslegesen fáradniuk.

A vizualizáció legmagasabb szintjének megvalósításával rengeteg veszteségidőt lehet megtakarítani, de mint az a fenti példákból is sejlik, a kivitelezés komoly műszaki szakértelem nélkül már nehezen megy. Ez már nem az a területe a Leannek, ahol egy-két kiváló ötlet, jó meglátás, vagy egyszerű megoldás segít. Ez már a Lean magasiskolája. Ha egy vállalat el akar ide jutni, hosszú utat kell megtennie, és elsősorban nem műszaki értelemben véve. Gondoljunk vissza a fenti dialógus utolsó mondatára: "Szokd meg, barátom, nálunk így mennek a dolgok!"Amíg az emberek elfogadják a jelen helyzetet, amíg beletörődnek, hogy nincs és nem is lehet változás, addig a Lean elvű vizualizáció csúcsa is csak álom marad. Viszont ha a Lean bevezetése során megértik a dolgozók, hogy nem szabad beletörődni a veszteségekkel való együttélésbe, akkor semmi sem lehetetlen!

Vágjon bele a Lean elvű vizualizáció építésébe, és alapozza meg vállalata hosszú távú eredményességét!Legyen Ön is a Lean bajnoka!

Kövesse figyelemmel hírlevél sorozatunkat, és gazdagodjon hasznos ismeretekkel, miközben minden eddiginél jobban elmélyülhet a Lean összefüggésrendszerének világában!

Ne „csak” eredményeket érjen el a Leannel, hanem legyen kiemelkedően eredményes és egyben népszerű is általa. Keresse Péczely György Lean-tanácsadónkat a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen vagy a +36-20-330-5545 telefonszámon.